Kadlott Karcsi : Öreg betyár dala

Öreg betyár vagyok, túl a hetvenen,
De még mindig sűrű erdő, az én lakhelyem.
Jó barátok nélkül, egyedül vagyok,
Farkasok a testvéreim, velük mulatok.
Kéne már egy flaskó, jó tavalyi bor,
Régóta hogy megült torkomon a por.

Jó barátok nélkül, egyedül vagyok,
Farkasok a testvéreim, velük mulatok.
Kéne már egy flaskó, jó tavalyi bor,
Régóta hogy megült torkomon a por.
Öreg betyár vagyok, túl a hetvenen,
De még mindig sűrű erdő, az én lakhelyem.

Betyárnak az élte, gyorsan elrohan,
Megtettem már amit tudtam, bánják is sokan.
Nem kíméltem senkit, magam se nagyon,
Oly kemény lett öreg szívem, akár a vadon.
Lesnek rám a hajdúk, fejem sokat ér,
Pedig a kezemhez rég nem tapad vér,

Nem kíméltem senkit, magam se nagyon,
Oly kemény lett öreg szívem, akár a vadon.
Lesnek rám a hajdúk, fejem sokat ér,
Pedig a kezemhez rég nem tapad vér,
Betyárnak az élte, gyorsan elrohan,
Megtettem már amit tudtam, bánják is sokan.

Nem láttam még betűt, és számot soha,
Nekem csak a csendőr botja, volt az iskola.
Karácsonykor mindíg, gyertyát gyújtok én,
Egy lány volt kit szerettem, de az se lett enyém.
Fa tövében alszom, fű a vacsorám,
Azt sem tudom mikor, halt meg jó anyám.

Karácsonykor mindíg, gyertyát gyújtok én,
Egy lány volt kit szerettem, de az se lett enyém.
Fa tövében alszom, fű a vacsorám,
Azt sem tudom mikor, halt meg jó anyám.
Nem láttam még betűt, és számot soha,
Nekem csak a csendőr botja, volt az iskola.

Puskámnak a csövét, rozsda lepi már,
Megszelídült remete lett, az öreg betyár.
Ősz felé jár megint, szakadt a subám,
Az ég hideg könnycseppjei, hullanak le rám.
Isten országába, lassan elmegyek,
Rég megbántam én már, minden bűnömet.

Ősz felé jár megint, szakadt a subám,
Az ég hideg könnycseppjei, hullanak le rám.
Isten országába, lassan elmegyek,
Rég megbántam én már, minden bűnömet.
Puskámnak a csövét, rozsda lepi már,
Megszelídült remete lett, az öreg betyár.